Muszáj még egy bejegyzést írnom a Sherlock Holmes sorozatról. Annál is inkább, hogy most néztem meg ezt a részt, még frissek a gondolatok. Roppantul szórakoztat az egyes részek vizuális megjelenítése. Nem egyszerűen leképezik a történéseket, hanem gyakran feldobják izgalmas kompozíciókkal a párbeszédeket. Ritkán látok ilyesmiket tv sorozatnál.
Nagyon szeretem, hogy maximálisan ki van használva egy-egy beállítás, például amikor a fő képi cselekmény mellett valami mozgás van. Az előtérben, középtérben és háttérben is történés van.
Hogyan tegyük érdekessé egy egyszerű beszélgetéseket? Izgalmas kép, amikor az épp beszélő szereplőt majd teljesen kitakarja a hallgató fél.
A második megoldás (személy szerint imádom), a tükröződések pofátlan használata arra, hogy egy képen láttassa a szereplőket. Itt például Sherlock tükröződött egy üvegezett portréképen.
Képileg nagyon érdekes, amikor üveg mögül vagy a tükröződést használva kerül felvételre egy-egy jelenet.
Aztán ott vannak a kiszámított fényhatások. Hogy a cvikker fénye pont a szereplő két szemébe vetődjön. Vagy a vörös fény használata.
Ez a rész (The Golden Pince-Nez) pedig egyértelmű főhajtás a Patyomkin páncélos előtt, több jelenet és kép is idézi a nagy elődöt. A törött szemüveg nem kevesebb mint háromszor tér vissza a film különböző pontjain, nem nehéz felfigyelni rá.
Ez a rész teljes egészében megnézhető a youtube-on:
http://www.youtube.com/watch?v=uh8Ds7BYhXc
