Can't sleep tonight

Can't Sleep Tonight by ~flocka on deviantART

A három testőr

The Three Musketeers

színes, magyarul beszélő, angol-amerikai kalandfilm, 103 perc, 1973

rendező: Richard Lester
író: Alexandre Dumas
forgatókönyvíró: George MacDonald Fraser
zeneszerző: Michel Legrand
operatőr: David Watkin

Szereplők:

Michael York (D'Artagnan)
Oliver Reed (Athos)
Frank Finlay (Porthos)
Richard Chamberlain (Aramis)
Raquel Welch (Constance de Bonancieux)
Christopher Lee (Rochefort)
Charlton Heston (Richelieu bíboros)
Geraldine Chaplin (Anna)
Faye Dunaway (Milady de Winter)
Jean-Pierre Cassel (XIII. Lajos király)

Gyerekkorom egyik nagy kedvence ez a film és a folytatása (A négy testőr, avagy a Milady bosszúja). Nem is tudom megmondani hányszor láttam, de jó néhány párbeszédet kívülről fújtam... Isteni érzés volt újra nézni, és a hatása nem maradt el: újra remekül szórakoztam. Könnyed, vicces és hibátlan, üresjárat nélküli film.
Összehasonlíthatatlan a többi Három testőr feldolgozással. Részben ez a nagyszerű kosztümöknek és helyszíneknek tudható be. Külön imádom azokat a nagyon érdekes játékokat, amikkel csak úgy mellékesen szórakoznak a szereplők. Meg aztán ott vannak a változatosan koreografált vívójelenetek. Nem is tudom, nevezhetem-e egyáltalán vívójelenetnek őket, hiszen annyira sok módszert tudnak egymás elverésére. A kedvencem az amikor Athos a fekete szőrmeköpenyével odasóz az ellenfelére... Ha már itt tartunk nem is tudom melyik színészbe voltam annak idején jobban belezúgva Oliver Reedbe vagy Richard Chamberlainbe. :D
Jöjjön most egy pár kép még kedvcsinálónak:

Államellenség a Rammstein

Újabb aktuális hír: államellenséggé nyilvánították a Rammsteint Fehéroroszországban. Biztos megneszelték, hogy Németországban betiltották az Ich tu dir weh című számot. De a mostani háborgásnak legalább van alapja, mert abban az országban dolgozik erkölcsbizottság. De egy liberális Németország, ahol a homoszexuális párok kézenfogva járnak az utcán, milyen indokkal tilt le egy számot? Tegyük hozzá, hogy voltak már sokkal keményebb szerzeményeik is, mint az Ich tu dir weh, azok ellen mégsem szólalt fel senki. Hogy is van ez?
A fehérorosz véleményről a teljes cikk itt:
http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/legfrissebb-hirek/allamellenseg-lett-feheroroszorszagban-egy-nemet-zenekar.html

Plushenko

Nem vagyok sportrajongó, de nagyon szeretem a műkorcsolyát. Szomorú is voltam, hogy lepontozták Plushenkot és Lysaceknek adták az aranyat a téli olimpián. Igen, most nem volt olyan jó mint a sérülése előtt, de szerintem lehetett ott valami sumákolás. Mert ugye nehogy már egy orosz nyerjen aranyat Vancouverben. Legyen inkább valakié, aki angol anyanyelvű... Mindenesetre imhol egy videó Plushenko egyik legvicessebb táncáról, még 2006-ból:

Meg egy másik, mert nem csak bohóckodni tud, hanem korcsolyázni is:

Azok a csodás 60-as 70-es évek

Esküvő

Gyárlátogatáson

Peter Fonda

Emerson, Palmer és Lake

Átutazóban

New Yorki lány

Boltos lányok

Nem értem hogy van ez. Abban az időben az utca embere ugyanolyan jól festett mint a sztárok, most meg szinte senki nem tud jól öltözött lenni (a sztárok sem)? Akkoriban még mindenkinek volt ízlése?
És a művészeti életről meg nem is beszéltünk...

Valentin napi betegség

Sherlock Holmes vs Jack the Ripper

Segítettem Sherlock Holmesnak és doktor Watsonnak elkapni egy hírhedt bűnözőt. Persze nem először dolgoztunk már együtt: ott volt például az Ezüst fülbevaló esete, és a The Awakened névre hallgató ügyünk. Remélem a jövőben is lesz szerencsém a két úrhoz.

Igen, egy kalandjátékról van szó. Az előző részekhez képest sok jótékony változtatást észleltem. Például képes voltam segítség nélkül megoldani az összes rejtvényt (egy kivételével, ahol szégyenszemre puskáznom kellett -nem tudtam az amerikai polgárháború nagy ütközeteinek dátumait meg a nyertes csapatokat...)
A grafika változatlanul nem erőssége a játéknak, viszont hangulatos, és többféle megoldással operál. Választható külső nézet, belső nézet, a bűnügyi nyomozásnál pedig csinos krétafigurák helyettesítik a holttestet. (Lehet hogy nem is baj, az én idegrendszerem nem bírja az ilyesmit...)
Persze néha itt is van kivétel:

A párbeszédek nagyszerűek, Watson néha nyávog, mint a regényben. Neki is gyengék az idegei, ugye az afgán háború miatt. Tetszett, hogy nem akartak szuperhőst csinálni egyikőjükből sem. Az utolsó gyilkosság még a hidegvérű Holmest is annyira megrázza, hogy nem tudja hol van.
Van egy két apró poén is (például amikor analizálok egy parfümöt, aminek Bitumen a becses neve... vagy amikor a macskaundorban szenvedő kövér szőrös mellű hölgyre (?) rászabadítunk egy tucat cicát...).
Watsonon sokat kuncogtam, amikor elkeseredetten próbált kifejezést találni az utcalányok dolgaira. Meg amikor Holmes kijelentette, hogy márpedig most el fogják játszani mi történt, és a drága doktort szeretné az áldozat szerepére. Az esetről van kompromittáló fotóm is:

Egy szó mint száz, jó kis játék volt. Talán nem kellett volna ennyi szívességet tenni az összes Whitechapeli lakosnak, mert néha már azt sem tudtam mi után nyomozok voltaképpen. Meg lehetett volna kicsit hosszabb. :)

Dallas

Megérdemel egy bejegyzést azt hiszem.
Régebben is megnéztem egy-egy Dallas részt, leginkább a hangulat és a külsőségek miatt, de nem hittem, hogy egyszer a sztori miatt maradok majd a képernyő előtt.
Hétvégén adták a Mastectomy című dupla epizódot, amiben nagyon jó érzékkel az Ellie-t játszó színésznő személyes tragédiáját dolgozták fel. Barbara Bel Geddes-nek daganatot találtak a bal mellében, és le kellett operálni. (Itt jegyzem meg milyen szörnyen hangzó cím ez a Mastectomy.) Már csak azért is megérdemelt volna egy Emmy díjat, hogy ki mert állni ország világ elé, és vállalni a dolgot. A színészi játékáért meg még inkább.
És ami nekem személyessé teszi a dolgot, hogy Barbara Bel Geddes nem csak hogy hasonlít a nagymamámhoz, még a sorsuk is közös...

Confusion will be my Epitaph

Greg Lake Emersonnal és Palmerrel játssza az Epitaph című King Crimson számot.
Wunderbar.

Szombat- piacnap

A mai nap felfedezése a piac Kelenföldön. Sikerült szerezni egy antik (vagy annak tűnő?) ernyőt 400 pénzért.

Der Unhold / The Ogre

A rémkirály

színes, feliratos, francia-német-angol filmdráma, 118 perc, 1996

rendező: Volker Schlöndorff
író: Michel Tournier
forgatókönyvíró: Jean-Claude Carričre, Volker Schlöndorff
zeneszerző: Michael Nyman
operatőr: Bruno de Keyzer

Michel Tournier könyve zseniális, filmre vinni merész vállalkozás (még egy olyan nagyszerű rendezőnek, mint Volker Schlöndorff is). Ha nekem adatik meg a lehetőség, néhány dolgot biztos másképp csináltam volna. Egy pár szimbólumot kihagyott, amit én fontosnak és még bele férőnek gondolok (például a galambok és gyermekek hasonló sorsát mindenképp jobban hangsúlyoztam volna).
A film végén nem tetszett, ahogy kétszer is meg akar menteni minden gyereket. Valahogy a könyvből ez jótékonyan kimaradt.
A képek gyönyörűek, hozzák a könyv hangulatát. Néha zavaró volt az ugrálás szépiából színesbe, fekete-fehérbe, majd tompított színekbe. Nem éreztem indokoltnak.
A zenéért plusz pont jár, Michael Nyman nagy kedvencem.
Összességében nagyon jó film, féltem leülni megnézni, nehogy csalódás legyen, de határozottan kellemes élmény volt.